Egyrészt az alapokkal van a baj: ez a regény - az összetettsége okán -, nem adható át két órában; a tucatnyi karakter bemutatása/kifejtése nem csak időben, kreativitásban is többet igényelne "hállivúdnál" - a profi színészek hiába hozzák a kötelezőt, ha nincs elég terük. Másrészt viszont, ha elszakadsz a korábbi filmek adta emlék-élménytől, élvezhetővé válik, mondom ezt úgy, hogy meglátásom szerint David Suchet Poirot-ja maga a tömény zsenialitás. Igen, a film valóban ellaposodik itt-ott, ennek ellenére a műfaj szerelmeseinek egy próbát megér; ha a cselekmény nem is, a kor, a 30'-as évek hangulata - a mai szemnek olykor modorosságba hajlón - szépen kibontakozik a vásznon.
Szerettem azt a korszakot. Amikor még mindenki tudta, hogy hol a helye.
