Állítólag nem igaz az, hogy akkor ásítunk, ha légszomjunk van, mert ásításkor kevesebb oxigént szívunk be, mint normál belégzéskor. Egyszerűen unalmunkban, vagy valóban álmosságunk miatt ásítunk. Az is érdekes, hogy az ásítás ragályos, hiszen a a környezetünkben ásít valaki, akkor nagy eséllyel mi is ásítani kezdünk. Én például már ennek a szövegnek a megírása közben is ásítottam kettőt. :) Egyes kutatások szerint állítólag az ásítás növeli az éberséget is.