Mi felnőttek gyakran megfeletkezünk arról, hogy milyen jó is volt gyermeknek lenni.
A feltétel nélküli elfogadásról, a felhőzlen boldogságról, és az attól érzett örömtől, hogy beleugorhattunk egy víztócsába.
A felnőttek maguknak kreálják a probémákat, ami kivetülhet e gyermeknevelésre.
Az elsődleges, hogy szeressük és engedjünk meg neki olyan dolgokat, ami a világon semmire nem lesz befolyással. Gondolok itt a tócsába ugrálással.
Legyünk egy kicsit mi is újra gyerekek!