Az Ausztráliában és Tasmániában őshonos erszényes farkast az 1900-as évek elején pusztították ki vadászok. A kutyaszerű állatok a legnagyobb erszényes ragadozók voltak, hosszuk akár a két métert is elérhette, bár ennek egyharmadát a farkuk tette ki. A tasmán tigris nevet a teste hátsó részén található csíkokról kapta, állkapcsait majdnem 180 fokra ki tudta nyitni. Éjszakai állatok voltak, magányosan és kisebb csoportokban is vadásztak más erszényesekre, kengurukra és madarakra. Az ausztrál telepesek birkanyájaira is rájártak, ezért a 19. század közepén hajtóvadászatot indítottak ellenük és néhány évtized alatt szinte teljesen kipusztították a fajt. 1936-ban védettnek nyilvánították a fajt, az utolsó példány még ebben az évben elpusztult a hobarti állatkertben.
